Szent István király

Apja Géza fejedelem, anyja Sarolta. Született 970 körül, a pogány Vajk nevet kapta.

A fejedelem fiát 972-ben keresztelték meg, az első keresztény vértanú után az István nevet kapta. 996-ban vette feleségül Henrik bajor herceg lányát, Gizellát. 1001. január 1-jén koronázták királlyá Esztergomban. Feltehetőleg II. Szilveszter pápától kapott koronát. Ezzel megalakult a keresztény, független magyar királyság. Gyermekei Ottó, aki fiatalon meghalt, és Imre, aki egy vadászaton halt meg, vadkan általi halállal. István két törvénykönyvét ismerjük. 1031-ben az elsőt, még életében írásba foglalták. A kereszténység megerősítésére, az egyházi tulajdon védelmére törekedett. A másodikat István halála után foglalták írásba. 1038. augusztus 15-én Székesfehérváron vagy Szentkirályon halt meg. 1083. augusztus 19-én szentté avatták, majd augusztus 20-án emelték oltárra Budán szent ereklyéit.

Ezzel ő lett az első magyar szent és egyben szent király.

Készítette: Kecskés Tamás 4.B.