Szent Margit

Szent Margit IV. Béla királyunk és Laszkárisz Mária, Szent Erzsébet testvére leánya volt.

Szent Margit 1242-ben született, és Magyarországot ekkor a tatárok dúlták fel. A királyi család az Adriai-tenger mellé menekült.
Édesanyja e képen imádkozott:

- Mennyei jó atyám hahogy engem vigasztalásomra leány magzattal áldasz meg, fogadom, hogy őt szolgálatodra szentelem.

Hát így is lett. Az úr meghallgatta eme imáját. Szent Margit három évesen egy veszprémi monostorban nevelkedett. Teljes szeretetben és jámborságban. De azonban úgy élt, mint egy egyszerű, puritán, imádkozással és a beteg nők, férfiak, gyermekek ápolásával foglalkozott. Ilyen körülmények közt élt. Édesapja a Nyulak szigetén ( a mai Margitszigeten) építtetett egy kolostort, és a tizenhat éves gyermek ideköltözött.

Atyja ugyanis kétszer is fölkereste a kolostorban házassági ajánlattal, mindkét alkalommal biztosítva őt arról, hogy a fölmentést Róma minden bizonnyal meg fogja adni, hiszen a kilátásba helyezett házasságok igen nagy politikai előnyökkel járnának. Az első kérő a lengyel király volt, a második Ottokár cseh király. Margit mindkettőt határozottan visszautasította. Ottokárral azonban -- atyja sürgető kérésére -- egy bemutatkozás erejéig találkozott. A cseh király a találkozás után tudatta vele, hogy szépsége a rendi ruha ellenére is elbűvölte. Margit erre meglehetős fölháborodással azt mondta a nővéreknek: inkább levágatja az orrát, hogysem még egyszer ilyen hűtlenségnek kitegye magát. Atyját pedig emlékeztette arra, hogy ő ajánlotta föl egykor Istennek, és a cseh királyság összes kincsével és dicsőségével együtt siralmas látvány ahhoz az országhoz képest, melyet az ég és föld Királya ajánl neki, aki az ő jegyese egyszer s mindenkorra.

Önmagát nem kímélve ápolta a betegeket. Margit a Szent Katalin monostorban nevelkedett.

Majd egész fiatalon, huszonnyolc éves korában meghalt 1271-ben január 18.

1943-ban szenté avatták, nevéhez különböző csodák fűződnek: Pl.:A Duna áradása.

Készítette: Lohonya Laura 4. B.