A DIADAL ÚTI ÁLTALÁNOS ISKOLA

TÖRTÉNETE

1979-1996

Összeállította:

Dr Balla Gáborné

Budapest 1997.

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS 3

Forrásaink 3

1. AZ ELŐZMÉNYEK 3

1.1 Az iskola FÖLDRAJZI KÖRNYEZETe 3

1.2 A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET RÖVID TÖRTÉNETE 4

1.3 A JOGELŐD INTÉZMÉNY 4

2. az első tanév 1979-1980 5

2.1 A társadalmi és gazdasági VISZONYoK TÜKRÖzŐDÉSE AZ ISKOLA ÉLETÉBEN 5

2.2 A SZEMÉLYI ADOTTSÁGOK 5

2. 3 a tárgyi feltételek alakulása 5

2.4 A PEDAGÓGIAI MUNKA 5

3. A KONSZOLIDÁLÓDÁS évei 1981-89 6

3.1 A társadalmi és gazdasági VISZONYOK TÜKRÖDŐDÉSE AZ ISKOLA ÉLETÉBEN 7.

3.2 A SZEMÉLYI ADOTTSÁGOK ALAKULÁSA 6

3.3 a tárgyi feltételek alakulása 7

3.4 Az INTÉZMÉNY MŰKÖDTETÉSÉNEK mechanizmusa 7

3.5 A PEDAGÓGIAI MUNKA 8

3.6 az úttörő mozgalom 9

4. a rendszerváltozás évei 1989-1994. 9

4.1 A társadalmi és gazdasági VISZONYOK TÜKRÖzŐDÉSE AZ ISKOLA ÉLETÉBEN 9

4.2 A SZEMÉLYI adottságok ALAKULÁSA 10

4.3 a tárgyi feltételek alakulása 10

4.4 Az intézmény működtetésének mechanizmusa 11

4.5 A PEDAGÓGIAI MUNKA 11

5. EGY ÚJ SZAKASZ KEZDETE. 1994-1996 12

BEVEZETÉS

A Diadal úti iskola épületét 1979 november 4-én vették birtokukba a pedagógusok és a tanulók. Története azonban nem ekkor kezdődik, hanem szervesen beleágyazódik a települési környezet évezredes és a jogelőd intézmény két évtizedes múltjába. Dolgozatom csak úgy felelhet meg a történetírás szakmai követelményeinek, ha ezekről az előzményekről is szólok.

Az alapítás óta eltelt 17 tanévet igyekeztem történelmi szempontok szerint áttekinteni.. Arra törekedtem, hogy munkám ne egyszerű eseménynapló legyen, hanem az események mögött meghúzódó folyamatokat és tendenciákat is bemutató történetírás. Ez a megközelítés tette lehetővé és szükségessé, hogy az iskola történetének különböző szakaszait behatároljam. Az első szakasznak az első tanévet, az alapítás és a birtokba vétel rövid időszakát tekintem. Ezután mutatom be az 1980/81. tanévvel kezdődő és az 1988/89. tanévvel záródó mérsékelt és kiegyensúlyozott fejlődési periódust. A következő szakaszként, az 1989 őszétől 1994 tavaszáig öt tanévre kiterjedő, a politikai rendszerváltozás által determinált dinamikus időszak történéseit elemzem. Az 1994/95. és az 1995/96. tanéveket pedig már napjaink történeteként ismertetem.

Az egyes fejezetek megszerkesztésénél a magyar neveléstörténet hagyományos rendező elvét alkalmaztam. Ennek megfelelően előbb azt mutatom be, hogy a kor oktatáspolitikai sajátosságai miképpen majd a működési mechanizmus főbb jellemzőit. Legrészletesebben a nevelő-oktató munka tendenciáit és eseményeit tárgyalom.

A Diadal úti iskola történetének megírására ez az első próbálkozás. Ezért sokkal inkább egy kísérletnek, mint sem kiérlelt munkának tekintendő. A végleges változata az itt még hiányzó tényekkel és aprólékosabb adatokkal kiegészítve készíthető el, amelyhez nélkülözhetetlen az egész tantestület kollektív együttműködése.

Forrásaim

A legtöbb adatot az iskola irattárának tanulmányozásával tártam fel, melyben nagy segítséget kaptam kollégáimtól. Ezek között elsősorban a művelődési tárca utasításai szerint minden tanévben összeállított statisztikai kimutatásokat, a félévi és a tanév végi tantestületi értekezletekről készült jegyzőkönyveket, s az ahhoz mellékelt igazgatói beszámolókat és az iskola törzskönyvét használtam fel.

A jogelőd iskola történetének bemutatását segítette Szabó Lajos: A Micsurin út 69. sz. ált. iskola és környéke megalakulásának és működésének története (írásbeli adatok híján) a régebb idő óta itt dolgozó nevelők bemondása alapján. Budapest, 1968. szept. 15. című kézirata. Az egyes korszakok oktatáspolitikai viszonyaival kapcsolatos megállapításaim elsősorban a következő művek alapján fogalmaztam meg: Csoma Gyula (szerk.): Vélemények/viták közoktatási rendszerünkről. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1982. - Vastagh Zoltán (szerk.): A nevelés szociális alapjai, PSZM Projekt, Kaposvár-Pécs, 1992. - Jelentés a magyar közoktatásról 1995. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 1996. Az 1990-es évek bemutatásánál figyelembe vettem az Első csengetés. A XVII. kerületi általános iskolákat bemutató kiadvány. (Szerk: Fazekas Éva és Tímár Tibor), DATUS BT, Budapest 1995 és az iskola által 1996-ban kiadott Diadal c. beiskolázási brossúrákat.

1. AZ ELŐZMÉNYEK

1.1 Az iskola FÖLDRAJZI KÖRNYEZETe

A főváros XVII. kerületében lévő Diadal úton 1979-ben felépült általános iskola földrajzi szempontból a főváros legkeletibb fekvésű, s egyben a legperiférikusabb közoktatási intézménye. Ha a térképen egy kőrző hegyét a budapesti főpolgármesteri hivatal környékén szúrjuk le, s azt a Diadal úti iskoláig nyitjuk ki több mint 18 kilométer távolságot mérhetünk. Abban az esetben ha így egy kört is rajzolunk ezen belül 23 önálló települést számolhatunk össze. Közöttük szerepel többek között Dunakeszi, Fót, Mogyoród, Dunaharaszti, Érd, Biatorbágy, Pomáz és Szentendre nagy része is. Ez azt jelenti, hogy több mint két tucat vidéki iskola közelebb van Budapest belvárosához mint a Diadal úti.

Maga a XVII. kerület is a főváros perifériája és sajnos nem csupán geográfiai értelemben. Az 1993-as adatok szerint a budapesti kerületek között ennek a legnagyobb a területe (54,83 km2) és legkisebb a népsűrűsége (326 fő/km2), de itt található a legtöbb földút (208 km), s a legtöbb olyan háztartás is, amely nincs bekötve a gáz és a szennyvíz csatorna hálózatba (kb. 31 %). Budapest XVII. kerületében - s nem Csepelen és nem is Anagyalföldön - a legmagasabb a fizikai dolgozók aránya.

Az iskola közvetlen települési környezetének Rákoscsaba-Újtelepnek (amely ezelőtt a beiskolázási körzetét is jelentette) a népsűrűsége a kerületi átlagnál is jóval alacsonyabb. Ez sajnos az urbanizáltsági mutatókra is vonatkozik. Ugyanakkor ez a környék Budapest legtisztább levegőjű területei közé tartozik. Egyben a legcsendesebbek közé is, mivel a főutak és a légi folyosók elkerülik, s az egyedüli komolyabb zajforrás a 80. számú vasúti vonal a körzet határát alkotja. Itt a lakóházak körülbelül egyharmada a Gellérthegy magasságában áll. A Diadal úti iskoláról tehát az is elmondható, hogy fővárosi viszonylatban irigylésre méltó egészséges környezetben működik.

1.2 A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET RÖVID TÖRTÉNETE

Rákoscsaba-Újtelep múltja nem sokkal nagyobb mint az iskoláé. Ezzel szemben az anyatelepülés Rákoscsaba, amelynek egykori központja az iskolától másfél kilométer már az Árpádházi királyok idejében is bizonyíthatóan létezett. Nevét először (Chaba Rakosa) a szászdi apátság 1067-ben keltezett alapító levele említi.

A magyar történelem viharos eseményei alól e település lakossága sem vonhatta ki magát. A mind szabadságharc, mind pedig az első és második világháború honvédjainak névsorában találhatunk rákoscsabai lakost.

Rákoscsabának mint önálló településnek a története egyébként 1949 Szilveszter éjszakáján fejeződött be. Másnap 1950 január 1-én ugyanis a községet a hozzá tartozó Rákoskerttel, a valamint a szintén önálló Rákoskeresztúrral, Rákosligettel és Rákosheggyel Budapesthez csatolták megalakítva a főváros XVII. kerületét.

Rákoscsaba-Újtelep története elsősorban betelepülések története. Ezért fejlődési korszakait az ország migrációs szakaszai szerint határolhatók be.

A betelepülés állandóan magas trendje a második világháború után mérséklődött, majd 1950-től, s méginkább 1959/60-tól a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásának következtében két hullámban ismét a magasba szökött. Elsősorban Kelet-Magyarország, a Jászság és Pest megye déli településeinek vagyonukból kiforgatott földműves családjai próbáltak itt budapesti munkásként új egzisztenciát teremteni. Tulajdonképpen ekkor alakult ki a környék architektúrájának domináns képe, az olcsó típusterveket adaptáló házilagosan kivitelezett "kockaházak" tömege. A hetvenes évek közepétől a betelepülések száma kiegyensúlyozottan emelkedik. Az utánpótlást elsősorban Budapest külső agglomerációjában, másrészt a belterületeken és a panelházas lakótelepeken élő közepes jövedelmű családokból kilépő fiatal házaspárok alkotják. A házilagos kivitelezéssel, OTP kölcsönnel felépülő új családi házak már igényesebb ízlést tükröznek.

Azon a déli lejtésű lankás domboldalon, ahol ma az iskola áll a múlt század végén még a csabai gazdák állítólag igen jó minőségű borokat termő szőlőskertjei virultak, amíg a filoxéra járvány a tőkék nagy részét ki nem pusztította. A termőföldek felparcellázása házhelyekké az Ilona-telepen már 1881-ben elkezdődött. A szomszédos Rákosliget területét 1897-ben a "Munkás Otthon" Házépítő Szövetkezet vásárolta meg. Két év múlva az építkezések elkezdődtek, 1907-ben pedig már mint Pest-környék egyik legrendezettebb és legfejlettebb infrastruktúrával rendelkező települése önálló nagyközséggé vált. Rákoscsaba-Újtelep és a ma hozzá tartozó Mirák-telep kialakítása 1907-ben kezdődött el. Előbb a Naplás utcától keletre eső rész épült be, majd a húszas évektől a vitézi telkeknek kiosztott vasút felöli rész. A Tura utca és a Naplás út közötti területen viszont, ahol ma az iskola áll az ötvenes évek elején is szántóföldek voltak. Ezek beépítése lényegében a mai napig sem fejeződött be.

1.3 A JOGELŐD INTÉZMÉNY

Az 1950-ben megalakult XVII. kerület tanácsa hosszú távú fejlesztési koncepciójában a Diadal és a Naplás ( vagyis az akkori Micsurin) út kereszteződésében egy kerületi alközpont kialakítását tervezte, s erre üres telkeket tartalékolt. Ez tette lehetővé, hogy a környéken szaporodó lakosság egy helyi iskola felépítését kezdeményezze. A tanács erre a Micsurin út 69 szám alatti telket jeölte ki. Az építkezés 1951 tavaszán kezdődött el. Az első két tantermet 1952-ben adták át. Itt váltott rendben négy tanítóval négy igen magas létszámú (49-50 fős) alsó tagozatos osztály kezdte meg a munkát, mint a Péceli úti iskola kihelyezett részlege. A felsősök továbbra is a Péceli útra jártak. Az építkezés folytatódott, s két év múlva újabb két tantermet vehettek használatba. Ez lehetővé tette, hogy nyolc osztállyal az iskola önállósuljon. Az első igazgató Juhász Lajos lett.

Az iskola új igazgatói 1957-től Greguss József, majd 1958-tól Poór Lajos tovább szorgalmazták az építkezést. Az épület két újabb tanteremmel, napközis teremmel, tanári szobával igazgatói irodával és szertárral bővült. l963-ban politechnikai terem is megépült. Időközben az udvaron 300 négyszögölnyi gyakorlókertet is kialakítottak.

Az iskola személyi állománya 1967-től Szabó Lajos igazgatósága alatt stabilizálódott. A nevelők száma 15-re emelkedett. Emellett két hivatalsegédet és egy konyhalányt is alkalmaztak. A tanulók száma 300-350 között alakult.

A hetvenes évek közepére bebizonyosodott, hogy a helyi lakosság növekedésével ez a hat tantermes iskola sem képes lépést tartani. Ezért egyre markánsabban fogalmazódott meg az igény egy jóval nagyobb kapacitású iskola építésére.

Az új iskola építése 1977-ben a földmunkákkal el is kezdődött. A Micsurin úti iskola tantestülete ezt nem csak közügynek, hanem saját ügyének is tekintette, s lelkesen készült az új épület birtokba vételére. Az akkori igazgató Kovács Gyula vezetésével a pedagógusok, a tanulók és a szülők sok társadalmi munkát végeztek.

Az utolsó tanévben megkezdődött a tanerő bővítése is. Három új kollégát már szeptembertől alkalmaztak, de a főhatóság új pedagógus állásokra is írt ki pályázatokat. Kibővítették a beiskolázási körzetet, a korábban a rákosligeti Hősök terén lévő iskolához tartozó délnyugati részek lecsatolásával. Az új körzet már magában foglalta Rákosscaba-Újtelep egész területét a főváros határától a 80. sz. vasútvonalig és az Ároktő utcáig.

Végül az új épület átadásának az időpontját a kerületi tanács 1979. november 7-re tűzte ki. (Az avató ünnepség november 4-én volt.) A főhatóság később arról is döntött, hogy a Micsurin úti épület kisegítő iskolaként működjék tovább.

2. az első tanév 1979-1980

2.1 A társadalmi és gazdasági VISZONYoK TÜKRÖzŐDÉSE AZ ISKOLA ÉLETÉBEN

Az iskola alapításának évében a pártállam sajátos viszonyai az egyszerű állampolgárok szemében még szilárdnak és tartósnak tűntek. A költözködés és a birtokba vétel lázában égő tantestület tagjai sem érzékelték, hogy az új épület terve egy konszolidált fejlődési szakasz utolsó pillanataiban valósult meg.

A szellemi életben és a közoktatás területén lényegében még semmi sem változott. A személyiségformálás irányait a "mindenoldalúan fejlett kommunista embereszmény"-re épülő nevelési célrendszer határozta meg. A közoktatási rendszer működését szabályozó tanügyi dokumentumoknak még az MSZMP KB. 1972. június 15-i határozatát kellett idézniük. A szakmai sajtó figyelme elsősorban a tartalmi szabályozás kérdéseire összpontosult. Ekkor készültek el az új tantervek, amelyekben a gyakorló pedagógusok csak kevés újat találtak. Az ideológiai továbbképzéseken való részvétel követelményeit még szigorúan be kellett tartani. A szakmai továbbképzések divatos témái a tananyag csökkentésével és az integrált oktatással kapcsolatos kérdések voltak.

2.2 A SZEMÉLYI ADOTTSÁGOK

A beiskolázási körzet kibővítése következtében a tanulók összlétszáma 220-al növekedett. A megfelelő osztálylétszámmal rendelkező tanulócsoportokat viszont csak szükségtantermek kialakításával lehetett megszervezni. Ezt is csak úgy, hogy a tanítás két műszakban folyt. Ugyanakkor sikerült biztosítani, hogy a gyermekétkeztetésben és a napközis ellátásban valamennyi jelentkező részesüljön.

A kibővült beiskolázási körzet szociológiai és demográfiai összetétele nem változott. A statisztikák a szülők 72 %-át sorolták a munkás kategóriába. A családok túlnyomó többsége saját tulajdonú kertes házban lakott, kiegyensúlyozott anyagi és pedagógiai feltételeket biztosítva gyermekeik iskoláztatásához. Az iskolához való viszonyuk a visszaemlékezések szerint kedvezőnek ítélhető meg. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy igen sok szülő vett részt az épület javításával és karbantartásával kapcsolatos társadalmi munkában.

Az új tantestület 1979 augusztusában alakult meg. A tanerő létszáma 27-ről 47-re emelkedett, az egyéb alkalmazottak száma pedig megduplázódott. A képesítés nélküli nevelők aránya más iskolákéhoz viszonyítva még igen magas volt, de ezek a kollégák valamelyik főiskola levelező tagozatán tanultak, s később meg is szerezték az oklevelet. Az új pedagógusok hamar beilleszkedtek a Micsurin útról átkerült társaságba. A tantestület elsősorban az átköltözéssel járó mindennapi izgalmak és örömök, kellemes és kellemetlen, de mindenképpen felejthetetlen élmények következtében a tanév végére kiegyensúlyozott közösséggé kovácsolódott össze.

2. 3 a tárgyi feltételek alakulása

A régi iskola 8 tantermével szemben az új épület 16 tanteremmel állt az oktató-nevelő munka rendelkezésére. Az egyéb oktatási célú helyiségek száma is gyarapodott. A megnövekedett tanulói létszámra való tekintettel azonban ez is kevésnek bizonyult. A tanítást ezért csak két műszakban, délelőtt és délután lehetett megvalósítani

Az 560 négyzetméter területű korszerű tornaterem viszont és a 2200 négyzetméternyi tágas sportpályákkal rendelkező udvar szerencsére már az átadás pillanatától biztosította a testi nevelés megnövekedő lehetőségeit.

Az új berendezések ára adataink szerint 5.000 000 Ft volt, ezzel az iskola AV eszköz vagyona elérte 9.000 000 Ft-ot. Ennek az összegnek a nagyságrendje megfelelően érzékelhető, ha figyelembe vesszük, hogy egy átlagos tanári fizetés akkoriban 2000-2200 Ft volt havonta.

2.4 A PEDAGÓGIAI MUNKA

Az átköltözés nehézségei ellenére az iskola tantestülete mindent megtett azért, hogy az oktató-nevelő munka zavartalan legyen. Tanórák nem maradtak el. A tanítás minőségének fejlődéséhez nagyban hozzájárult, hogy a már elegendő az új szemléltető eszközök használatát a tantestület tagjai egyre jobban megtanulták. A nevelési értekezletek elsősorban módszertani témákra koncentráltak

A tanulmányi átlagok az előző évihez hasonlóan alakultak. Az év végi beszámoló szerint a tanulók a kerületi tanulmányi versenyeket eredményesen szerepetek, de kiemelkedő teljesítményre nincs utalás. Jelentősebb fegyelmi ügyekről, illetve fegyelmezési problémákról sem készült feljegyzés.

Az első félévben még arra is maradt energia, hogy a kerületi művelődési osztály utasításának megfelelően több felmérést is elvégezzenek a gondolkodás fejlesztése témakörben. (Az alkalmazott módszerek a következők voltak: egyrészt tesztlapokkal a fogalmi gondolkodást, a matematikai gondolkodást és a kritikai képességet vizsgálták, másrészt megfigyelték a tanórai kognitív aktivitást.)

Megindult a tanórákon kívüli nevelőmunka kiterjesztése is. Új szakkörök és klubok jöttek létre. Színház-, múzeum- és üzemlátogatásokat ugyanannyi alkalommal szerveztek, mint a jogelőd iskolában. A tanulmányi kirándulások sem maradtak el. Az úttörő foglalkozásokat is rendben megtartották.

3. A KONSZOLIDÁLÓDÁS évei 1981-89

3.1 A társadalmi és gazdasági VISZONYOK TÜKRÖDŐDÉSE AZ ISKOLA ÉLETÉBEN

A Diadal úti iskola történetének egyik sajátossága, hogy az a hét tanév, amelyet a konszolidálódás viszonylag nyugodt időszakának nevezhetünk, egybeesik a pártállam végső válságának és összeomlásának az időszakával.

A gazdasági bajok mellett a pedagógusok többsége jól érzékelte a hatalom növekvő ideológiai és politikai elbizonytalanodását is. Az állampárt a szellemi életből megkezdte óvatos kivonulását. A közoktatásban a világnézeti és politikai követelmények erőltetése helyett egyre inkább a szakmai szempontok kerültek előtérbe. A "felszabadulásról" és a bolsevik forradalomról még minden évben nagyszabású ünnepélyekkel kellett megemlékezni, s az MSZMP ifjúsági szervezete az Úttörő Szövetség is változatlanul élte a maga életét. Az ideológiai továbbképzéseket is 1989-ig megtartották, de a korszak vége felé közeledve egyre kevésbé erőltették. Az 1982-ben megrendezett II. Országos Neveléselméleti Konferencia már kétségbe vonta a kommunista embereszmény tarthatóságát. A Tankönyvkiadó sorozatot indított a modern polgári pedagógiai irányzatok megismertetésére.

A Diadal úti iskola vezetése más állami intézményekéhez hasonlóan ekkor vált "négypólusúvá", amelyben az állami és a párt-vezetés mellett a szakszervezeti és az ifjúsági vezetés is helyet kapott. Az 1985-ben megalkotott közoktatási törvény formálisan megnövelte az intézmények önállóságát, s elviekben kiterjesztette a helyi társadalom, elsősorban a szülők tanügyi kompetenciáját, s megszüntette a korábbi szakfelügyeleti rendszert.

A pedagógusok jövedelme a felgyorsuló inflációval már nem tartott lépést. A gazdaságpolitika a magánszektor ösztönzésével próbálta a megélhetési gondokat enyhíteni. Ennek következtében sok tanító és tanár hagyta el a pályát abban a reményben, hogy vállalkozóként jobban boldogul. Sajnos erre a Diadal úti iskola tantestületében is akadt példa.

3.2 A SZEMÉLYI ADOTTSÁGOK ALAKULÁSA

Az iskola tanulóinak a száma az 1980-81. tanévben jelentős mértékben gyarapodott. Ezután mérsékelt növekedés következett. Az 1986/87 tanévben elérte a 828 főt, amely az iskola eddigi történetében a legmagasabb tanulói létszám. Az 1987/88. tanévben ez 820, az 1988-89. tanévben pedig még mindig 811. Itt tehát még nem érződött az országos tendencia, amely mára egyes iskolák elnéptelenedésében mutatkozik meg. A születések számának aggasztó csökkenését ebben a körzetben a lakossági betelepülések kiegyenlítették.

Az osztályok száma 28-30 között, a napközis csoportok száma pedig 12-13 körül stabilizálódott. Az 1981/82. tanévtől nyílott lehetőség a csoportok bontására. A testnevelés órákon nemek szerint a VII és VIII. osztályosokat, a gyakorlati foglalkozásokon az V-VIII. osztályosokat, az orosz nyelv oktatásánál pedig az V. és VI. osztályosokat a tudásszint szerint osztották fel 2-2 csoportra.

Az iskola és a szülők helyi társadalma közötti kapcsolatok lényegesen nem változtak. A Szülői Munkaközösség a visszaemlékezések szerint igen jól működött. Választmányi üléseiket rendszeresen megtartották, szervezték a társadalmi munkákat, szőlői kíséretet biztosítottak az iskolai kirándulásokhoz, s döntő részt vállaltak az iskolabálok és más rendezvények lebonyolításában. Az 1985-ös közoktatási törvény előírásainak megfelelően 1988 februárjában megalakult az Iskolatanács, amely egy sajátos kvázi hatósági jogkört is biztosított a szülőknek. Az iskola és a települési környezet közötti kapcsolatokat erősítette az 1984-től rendszeressé vált "Nyílt napok" rendezvénysorozat, amelynek az volt a célja, hogy az intézmény működésének teljességét bemutassa a szülőknek.

Ebben az időben sajnos már fokozattan érződött az a kedvezőtlen folyamat, hogy a mellékfoglalkozások halmozására kényszerülő szülők egyre kevesebb időt tudtak fordítani gyermekeik felügyeletére. Elsősorban ennek tulajdonítható, hogy növekedett a tanulókkal kapcsolatos fegyelmi eljárások száma. Szinte rendszeressé váltak az iskolába való betörések, amelyeket a nyomozók feltételezései szerint fiatalok követtek el, s nem kizárt, hogy közöttük az iskola egykori renitens tanulói is megtalálhatók.

A tanerő létszáma a korszak végéig, a nyugdíjas munkatársakat is beszámítva 53-ról 57-re, az egyéb alkalmazottaké pedig 17-ről 18-ra emelkedett. A minőségi változást szemlélteti, az az adat, amely szerint a képesítés nélküliek száma 1980-ban még 12 fő (22,6 %) volt, 1989-ben viszont már csak 2 fő (3,5 %). A nők aránya 74 %-ról 77 %-ra emelkedett. Kedvezően értékelhető az a tény, hogy az 1985-86. évi tanévzáró beszámoló szerint a tantestület átlagos életkora 36 év, s a 35 évesnél fiatalabb pedagógusok aránya 65 %.

A pedagógus társadalomra jellemző migráció itt erőteljesen érvényesült. A hét tanév alatt az iskola 51 új munkatársat alkalmazott, de közülük 24-en 1989 nyaráig ki is léptek. Az adatokat más megközelítésben összevetve megállapítható, hogy a tantestület közel kétharmada kicserélődött. Kétségtelen, hogy ez a folyamat kedvezőtlenül hatott a kollektíva kohéziójára, de az iskola működésében zavarokat nem okozott.

A tantestület valamennyi tagját mélyen megrendítette az átköltözést és az új iskola tevékenységének megalapozását vezénylő igazgató Kovács Gyula 1980. április 12-én bekövetkezett halála. Kegyelettel emlékeznek a többi elhunyt munkatársra Bolyós János tanítóra, Bihari Gyuláné és Barna Lajosné napközis nevelőkre is.

3.3 a tárgyi feltételek alakulása

Az iskola gazdálkodását meghatározta az a körülmény, amelyre a tanügyi támogatások csökkentése kapcsán az előzőekben már hivatkoztunk. A csökkenés mértéke hét év alatt, az inflációt is beszámítva több mint 80 %!

A gazdasági nehézségek ellenére ebben az időszakban alakult ki az iskola helyiségeinek az a használati rendje, amely lényegében a mai napig sem változott.

Szerényen gyarapodott az iskola oktatástechnikai eszközökkel való felszereltsége. A kellő számú írásvetítő, episzkóp, epidiaszkóp, diavetítő, orsós magnetofon és lemezjátszó már az alapításkor megvolt. Az átköltözéskor tantermeket TV-készülékkel is ellátták. 1983-tól az első kazettás magnetofonok is megjelentek, s a korszak végére valamennyi nyelvtanár rendelkezésére állt egy-egy. 1981-ben kiépült az iskolarádió zártláncú hálózata, majd a hangstúdió technikai felszereltsége is elérte azt a szintet, amellyel az igényeket ki lehetett elégíteni. A belső dokumentumok sokszorosítását egy kézi hajtású elavult stencil berendezéssel oldották meg. Fénymásolót és videorekordert a korszak végéig sem sikerült beszerezni. Ezen a téren a legnagyobb előrelépést az jelentette, hogy az iskola 1985-ben üzembe helyezett két Commodore és egy Primo számítógépet, s 1989-ben számítástechnikai oktató termet is felszerelték.

A nevelő-oktató munka feltételeit kedvezően alakította a könyvtár dinamikus fejlődése. Állománya az 1980-81. tanévben 2475 kötettel (91 %) gyarapodott, s a könyvek száma így kereken 5200 lett. A korszak végéig ez tovább emelkedett 8986-ra. A 8 éves állománynövekedés így 330 %.). A tanári szobával történő helycsere lehetővé tette, hogy az 1987-88. tanévtől a tanmenet szerinti könyvtári foglalkozások megkezdődjenek.

3.4 Az INTÉZMÉNY MŰKÖDTETÉSÉNEK mechanizmusa

Az iskola első fokú főhatósága a kerületi tanács művelődési osztálya volt. A folyamatos szervezeti és gazdasági felügyeletet ellenőrző látogatásokkal és rendszeres beszámoltatásokkal gyakorolta. Emellett úgynevezett tematikus vizsgálatokat is végzett. Ezeknek a vizsgálatoknak az irányai meglehetősen szerteágazók voltak.

Az egész iskolát érintő döntéseket elvileg az a testület hozta meg, amelynek az igazgatón és az igazgatóhelyetteseken kívül tagja volt a párttitkár, a szakszervezeti titkár, a KISZ-titkár és az úttörő csapatvezető is. A gyakorlatban viszont elsősorban az igazgató akarata érvényesült. Az igazgatói pozíciót 1980 áprilisáig Kovács Gyula, utána 1983 februárjáig Losovy Kálmán, majd Bakos Lajos töltötte be.

A működés szabályozásában fontos szerep hárult a különböző értekezletekre, ahol a témától függően szűkebb vagy tágabb határokon belül a kollektív döntés érvényesült.

A vezetői értekezlet hatáskörébe tartozott a "káderfejlesztés" feladatainak meghatározása is. Ennek értelmében a tantestület minden tagjára káderfejlesztési tervet kellett készíteni, amelyet az érdekeltettel is megvitattak. Az egyes pedagógusok munkáját előre meghatározott szempontok szerint értékelték. A vezetői értekezlet döntött az esetleges szankciókról, a fizetés emeléséről, a november 7-i és a pedagógusnapi jutalmazásról, valamint a központi kitüntetésekre való előterjesztésről.

Egy 1981-ből fennmaradt feljegyzés szerint az értékelés szempontjai a következők voltak: a tanmenetek és munkatervek elkészítésében való részvétel, a határidők betartása, a munkafegyelem betartása, a szünidei programok végrehajtása, a tanulók viselkedési kultúrájának alakítása, a tantárgyi munkaközösségben kifejtett aktivitás, társadalmi munkavégzés és a szocialista brigádokkal való kapcsolattartás, az úttörő mozgalomban végzett tevékenység, a nevelői közösség alakításában végzett tevékenység, az elvégzett munka minősége, a kísérletező és kutató tevékenység, az esetleges hibák kijavításáért végzett tevékenység.

Az oktatás és nevelés tartalmára vonatkozó döntések meghozatalában, az iskola rendtartásában és munkatervében meghatározott hatáskörrel rendelkeztek a tantárgyi, vagy más néven a szaktárgyi munkaközösségek. Azt, hogy milyen munkaközösségek legyenek, mikor és hogyan alakuljanak át, a tantestület döntötte el. A munkaközösségek maguk alakították ki működési rendjüket, s maguk választották meg vezetőiket.

Az iskolában 1981-86 között a következő munkaközösségek működtek: alsó tagozatos, természettudományi, társadalomtudományi, magyar, matematika, testnevelés, könyvtári, osztályfőnöki, pályaválasztási, napköziotthonos, gyermekvédelmi. Ezek az 1988/89. tanévben a következőképpen alakultak át: alsó tagozatos, osztályfőnöki, anyanyelvi, orosz és más idegen nyelvi, matematika, biológiai-környezetismereti, kémia-technika, testnevelés-ének-rajz, napköziotthonos.

Az osztályfőnökök hatáskörét 1985-től alapvetően a közoktatási törvény szabályozta. A helyi szabályozásra az iskola a következő szempontokat alakította ki: az osztályfőnökök és a szaktanárok koordinációs munkája, a tervkészítés szakaszainak betartása és minősége, az osztályfőnöki órák tartalma, az elemzések szakszerűsége, a nevelői értekezleteken hozott határozatok érvényesülése az osztályfőnöki tevékenységben, a szülői értekezletek megtartása, kapcsolatok az SZMK-val.

Az iskola és a családok közötti hivatalos kapcsolatok fenntartásának szervezeti formái a következők voltak: a szülői munkaközösség, a szülői értekezletek, a fogadó órák, a családlátogatások és az ellenőrző könyv, a későbbi üzenő füzet elődje. Ezek funkciója lényegében máig nem változott, ezért részletesebb ismertetésüktől eltekintünk. Az 1988-ban megalakult Iskolatanácsot hat évvel később az iskolaszék váltotta fel.

Mivel a művelődési tárca szorgalmazta az iskolák és a települési környezet üzemei és intézményei közötti szorosabb kapcsolatok kialakítását, a Diadal úti iskola erre a hivatalos elvárásra igen gyakorlatiasan reagált. Az "Egy üzem egy iskola" mozgalom keretében a RÁFÉSZ-szel kötött együttműködési megállapodást. Ennek keretében szervezte meg az iskolaszövetkezetet, amely 1981. április 27-től működtette az iskolabüfét. Igen jó kapcsolat alakult ki a Dózsa Művelődési Központtal, majd az egészségügyi ismeretterjesztésre szakosodott új kerületi intézménnyel a Szívesházzal. A követelményeknek eleget téve néhány szocialista brigáddal is sikerült a kapcsolatokat felvenni.

A település más közoktatási intézményeivel az együttműködés és a tapasztalatcsere hatékony szervezeti formáinak bizonyultak a kerületi szaktárgyi munkaközösségek és a korszak végétől rendszeresen megszervezett Kerületi Pedagógiai Napok.

3.5 A PEDAGÓGIAI MUNKA

Az új tantervekkel a tantestület 1980/81. tanévben ismerkedett meg, s a következő tanévben a tanmenetek is elkészültek. A tanmeneteknek két formája alakult ki: a közösen (általában a központi minták adaptálásával) készített, keret jellegű irányító tanmenet és önálló elképzelések érvényesülését bizonyos korlátok között megengedő úgynevezett egyéni tanmenet. A tanmeneteket előbb a szaktárgyi munkaközösségek, majd az iskola vezetősége vitatta meg.

Az iskola az 1983-84. tanévben tért át az 5 napos munkahétre. Addig a 11 tanítási napból álló kéthetes ciklusok szerint folyt az oktatás. Az úgynevezett hosszú és rövid hetek órarendje eltért. A minden héten szabad szombatot a pedagógusok és a tanulók egyaránt üdvözölték. Csak később derült ki, hogy a tanév oktatási napjainak a csökkenése komoly didaktikai problémákkal jár. A tanórák struktúrája fokozatosan megváltozott. Az új ismeretek feldolgozásánál is szűkebb időkerettel kellett számolni, de még kevesebb idő jutott a megszilárdításra és az ellenőrzésre. A tanítási-tanulási folyamatban egyre nagyobb súly helyeződött az otthoni tanulásra. Ennek egyik következményeként kiterjedt azoknak a családoknak a köre, akik magán korrepetitort fogadtak gyermekeik mellé, de megnőtt az iskolai korrepetálások száma is. A feletetésre fordítható idő csökkenése miatt megélénkült a pedagógusok érdeklődése a feladatlapokkal történő ellenőrzési módszerek iránt.

A szakfelügyeleti rendszer felszámolását (1985/86) a tantestület többsége a pedagógiai függetlenség és a szakmai önállóság kiteljesedéseként élte meg. Nem kellett azonban sok idő ahhoz, hogy a szakmai kontroll megszűnéséből eredő hiányosságok felszínre kerüljenek. Utólag sokan belátták, hogy a szakfelügyelők nem csak kellemetlenkedtek, hanem segítették is a gyakorló pedagógusokat. Ennek a segítségnek az elmaradása viszont pozitív hatásként kiváltotta a szaktárgyi munkaközösségek tevékenységének megélénkülését.

Az itt említett változások a tanulók teljesítményét a statisztikák szerint jelentős mértékben nem befolyásolták. A tanulmányi átlagok évről-évre hasonlóan alakultak. A bukások aránya sem változott. Az osztályozások mellett az úgynevezett "eredményvizsgálatok" is tájékoztattak a tanulók előmeneteléről. (Ezt ma "tudásszint felmérés"-nek nevezzük.)

Az oktatómunka színvonalának növekedését bizonyítják azok az eredmények, amelyeket az iskolai tanulói a különböző tanulmányi versenyeken értek el. A házi versenyeket azokból a tantárgyakból, amelyeket a kerületi szaktárgyi munkaközösség meghirdetett minden tanévben megrendezték. Az iskola tanulói általában minden évben eljutottak és szép eredményeket értek el a kerületi versenyeken is. Például az 1988/89. tanévben matematikából első és második helyezést, biológiából és csecsemőápolásból első helyezést, fogalmazásból alsó tagozaton első helyezést, vers és prózamondásból harmadik helyezést értek el. Budapesti szinten a korábbi évekhez hasonlóan csecsemőápolás, a kémia és a matematika versenyeken küzdötték magukat a legjobbak közé. A TIT matematika országos pontversenyén 5 tanuló a legjobb 80 közé került. A Hevesi György kémia versenyen országos szinten az egyik tanuló második lett.

1987 májusától beindult a gyógytestnevelés, amelyen az iskolaorvos javaslatára vettek részt az erre rászoruló tanulók. A kezdő létszám 105 volt. A testi nevelés területén, illetve a kerületi és a budapesti sportversenyeken elért eredmények felsorolása olyan terjedelmet igényelne, amely itt nem áll rendelkezésünkre. Illik viszont megemlítenünk a legkiválóbbak számára elnyerhető Jó tanuló jó sportoló cím személyiségformáló és mozgósító erejét.

A tanítás továbbra is két műszakban folyt. Az 1981/82. tanévben alakult ki az a rendszer, amely később alig változott. Eszerint 13 felsős és 7 alsós osztálynak csak délelőtt, 8 alsós osztálynak és 2 napközis csoportnak váltakozó rendben és 10 napközis csoportnak csak délután tartották meg a foglalkozásokat.

Az 1982/83. tanévtől az orosz mellett második idegen nyelvkén beindult az angol nyelv oktatása. Az iskolarendszer egységes és merev struktúrájának elkerülhetetlen következményével, az úgynevezett "középszerűsítő" tendenciákkal szemben itt is fokozottan jelentkeztek a szülők igényei a differenciált oktatás iránt. Az iskola erre a képességfejlesztő osztályok kialakításával reagált. A tanítást nem pedagógus szakemberek bevonásával, s néha az iskolai falain kívül megtartott rendhagyó órákkal (elsősorban rendhagyó osztályfőnöki órákkal) tették változatosabbá.

A tanórákon kívüli nevelőmunka eredményességét nehéz számszerűsíteni, de a szervezettségére utaló tények azt bizonyítják, hogy a tantestület ezen a téren is bizonyította pedagógusi hivatástudatát. Az 1980/81. tanévben az iskola még 15 szakkört, illetve klubot működtetett 248 taggal. Ezek száma az 1984-86. között már 20, a résztvevőké 270-275, 1986-89 között pedig a szakköröké 23, tagjaiké 380-390. Erről a tevékenységi körről szemléltetésül idézünk az 1985/86. tanév végi beszámolóból. "A differenciált tehetséggondozásnak fontos szervezeti formái: szakkörök klubok, tanfolyamok. Jelentős feladatot látnak el a képességfejlesztés, tehetségápolás területén. A szakkörök segítenek elmélyíteni és kiegészíteni a tanórán szerzett ismereteket. Sok segítséget nyújtanak a pályaválasztásban. Az általános tehetségfejlesztés mellett a speciális képességek fejlesztését segítették a manuális és művészi klubok" A beszámoló ezek után méltatja az ügyes kezek klubja, a bábszakkör, az irodalmi színpad, a barkács klub, a repülő modellező klub, a

fizikai szakkör, a kémia szakkör, a matematika szakkör, az orosz nyelvi levelező és társalgási klub, a riporter klub, a kisbiológus klub, a művészetbarát klub, a kis matematikus klub, a honvédelmi és KRESZ klub munkáját.

Az öntevékeny művészeti csoportok között kiemelkedett az énekkar, amely az 1980/81. tanévben ezüst fokozatot, 1988/89-ben pedig arany fokozatot szerzett. A kerület társadalmi rendezvényein gyakran szerepelt a színjátszó kör is.

A tanórán kívüli nevelésben jelentős szerep jutott a könyvtári foglalkozásoknak. Rendszeresen megrendezésre került a Könyvről könyvért házi vetélkedő, valamint a napközisek számára szervezett Keresd a könyvtárban! c. háziverseny. A Barátunk a könyv kerületi vetélkedőn az iskola tanulói több alkalommal helyezést értek el.

Az osztályfőnökök tanévenként egy-két alkalommal szerveztek színházlátogatást, mozilátogatást, múzeumlátogatást, több alkalommal hétvégi kirándulásokat, s tanévenként legalább egy alkalommal többnapos országjáró kirándulást is. Az utóbbihoz a papírgyűjtésből és a környező üzemekben végzett munkából származó bevételek nagymértékben hozzájárultak.

Az 1980/81. tanévtől működött az iskolarádió, amelyet tanári felügyelettel, de egyre önállóbban a tanulók maguk szerkesztettek. Az 1982. januárjában jelent meg először iskolaújságunk „AULA” címmel, majd a 1987/88. tanévben "Padalatti" címmel új gárda szerkeszti tovább.

Az iskolából kilépő fiatalok továbbtanulására vonatkozó adatok az országos statisztikai átlaggal szinkronban alakultak. A középiskolák iránti érdeklődés nőtt, a szakmunkásképző iskolák iránti érdeklődés pedig csökkent.

3.6 az úttörő mozgalom

Az úttörő mozgalom négy évtizeden át jelentős és meghatározó helyet foglalt el a magyar iskolák életében. A tantestület idősebb tagjai pár éve még aktív szervezői, a fiatalabb kollégák viszont csak gyermekként voltak részesei. Az 1995/96. tanévben az iskolákból is kilépett az a korosztály, amelyik ezzel a mozgalommal kisdobosként rövid ideig, de még személyes kapcsolatba került, s a 6-7 év múlva már a pályakezdő pedagógusok is csak mások visszaemlékezéseiből alkothatnak róla képet. Ezért a krónika írójának kötelessége, hogy erről, mint a magyar neveléstörténet egyik tényezőjéről részletesebben szóljon.

Az úttörő szervezetet a szovjet pionír szervezet mintájára a Magyar Kommunista Párt hozta létre 1945 őszén. 1948-tól 1988-ig az egyedüli legális ifjúsági szervezet volt. 1957-től az állampárt ifjúsági szervezete a KISZ keretében működött. Egyoldalú ideológiai töltése a rendszerváltozásig megmaradt. Sajátos szerveződése következtében viszont sosem tudott valódi politikai szerveződéssé válni. Az Úttörő Szövetség elvileg a közoktatási rendszertől külön álló, saját apparátussal rendelkező rendszerként funkcionált, de ez csak a magasabb vezetői szinteken vált érzékelhetővé. A tényleges mozgalmi munka zömét, hivatalosan soha meg nem fogalmazott munkaköri követelményként azok a pedagógusok végezték, akik a gyerekeket tanították, s többségük ezt nem politikai, hanem pedagógiai tevékenységnek tekintette. A foglalkozások zömét is azokban a helyiségekben bonyolították le, ahol a tanítás folyt. A szervezet politikai-szocializációs funkcióját a gyerekek is alig érzékelték. Részvételüket az iskolai tanulmányaikkal kapcsolatos elfoglaltságként élték át, amely kötetlenebb, játékosabb és élményszerűbb, mint az oktatás. Lényegében minden kisiskolás automatikusan lett kisdobos, s a felső tagozatosok pedig egyszerűen belenőttek az úttörőségbe.

A Diadal úti iskola Úttörő szervezete "2381. sz. József Attila Úttörőcsapat" néven működött. Kisebb szervezeti egységei a rajok, amelyek egy-egy osztályra terjedtek ki. Ezek 2-3 őrsből álltak. Az alsó tagozatos "kisdobosokat" ötödikes korukban avatták úttörővé. Őrsi gyűléseket általában hetente, rajfoglalkozásokat általában havonta tartottak. Az állami ünnepek alkalmával és gyermeknapon került sor csapatünnepségekre. Az tanórákon kívüli rendezvények többségét is formálisan az úttörő mozgalom keretében bonyolították le. Ezek csúcsa volt minden tanévben az úgynevezett csapatszintű kulturális seregszemle. A sajátos úttörő mozgalmi tevékenységek között a tanulók körében különösen népszerűek voltak a Cinkotai erdő és a Naplás-tó környékén évente két alkalommal lebonyolított akadályversenyek. A hulladékgyűjtési versenyt is évente két alkalommal szervezték meg. Az iskolai úttörői Káptalanfüreden és Nagyvisnyón vettek részt nyári táborozáson. A mozgalmi munkát az iskolai korábbi tanulóiból toborzott ifivezetők segítették.

Az 1989 október 23-án kihirdetett új alkotmány megtiltotta a politikai pártok munkahelyi szerveződését, amely az ifjúsági szervezeteikre is vonatkozott. Ezután bomlott fel a Diadal úti iskola József Attila Úttörőcsapata is.

4. a rendszerváltozás évei 1989-1994.

4.1 A társadalmi és gazdasági VISZONYOK TÜKRÖzŐDÉSE AZ ISKOLA ÉLETÉBEN

Az 1989/90. tanév ideje alatt a pártállam összeomlott. A kerület történetében először került sor az országgyűlési képviselő és a helyi önkormányzat demokratikus megválasztására, amelyhez a Diadal úti iskola helyiségeit és infrastruktúráját biztosította.

A politikai rendszerváltozás a közoktatás rendszerét is átalakította. Megszűnt az állam tanügyi monopóliuma, kerületünk egyházi iskolával gyarapodott, iskolánk fenntartója a helyi önkormányzat lett. Az ideológiai erőszaktól megszabadulva, a korábban kirekesztett értékek közvetítése itt is lehetővé vált. Innen is kivonultak a politikai szervezetek, s feloszlott az úttörőcsapat. Az országos szinten megalakuló független pedagógus érdekvédelmi és szakmai szervezetek viszont a helyi tantestület életét alig befolyásolták. Ekkor törölték el az orosz nyelv kötelező oktatását. A beiskolázási körzetek felszámolását követően a környékbeli szülők is szabadon

dönthettek arról, hogy melyik iskolába járatják gyermekeiket. Az iskolarendszer differenciálódott, a kerületben 8 osztályos, majd 6 osztályos gimnázium alakult. Az 1993-ban megalkotott közoktatási törvény az általános képzésben való részvétel kötelezettségét 16 éves korig terjesztette ki, a demokratikus nemzetközi normákhoz igazodva rendezte a hatásköröket, s decentralizálta a közoktatás tartalmi szabályozását kimondva, hogy az oktatás a tantestületek által összeállított helyi tantervek szerint folyik, amelynek a kereteit a Nemzeti alaptanterv adja meg. A gazdasági szabályozásában bevezették az állami és a fenntartói finanszírozás fejkvóták szerinti kettős rendszerét. Megindult a közoktatás infrastruktúrájának fejlesztése. Az országban több mint ezer új tanterem, több száz új tornaterem (közülük egy a szomszédos rákosligeti iskolában), félszáz új tanuszoda és többtucat új iskola épült. A Diadal úti iskola új korszerű oktatástechnikai eszközökkel gyarapodott. A pedagógusainak díjazása más közalkalmazottakéval azonos szintre került, s életkörülményeiket átmenetileg a 13. havi fizetés bevezetése is javította.

A tantestület hamar érzékelte a történelmi léptékű változások negatív következményeit is. A világnézeti indoktrináció felszámolásából nem következett automatikusan pedagógiai-eszmei sokszínűség, az ideológiai kiüresedés pedig több kollégát, főleg a társadalomtudományi tárgyak oktatóit elbizonytalanította. Ehhez kezdetben hozzájárult az új szellemiségű tankönyvek és oktatási segédletek hiánya. Az orosz nyelv tanítása, országos szinten is a jelentőségéhez képest aránytalan mértékben visszaszorult, de itt teljesen megszűnt. A gyerekek tanórán kívüli szervezésének és pedagógiai felügyeletének terén nem sikerült betölteni azt az űrt, amely az úttörő szervezet felbomlása után keletkezett.

4.2 A SZEMÉLYI adottságok ALAKULÁSA

A kedvezőtlen demográfiai tendencia, a születések számának csökkenése ebben az időszakban már sajnos a Diadal úti iskolában is éreztette hatását. A tanulók létszáma 1989/90-ben 27-tel, 1993/94-ben pedig már 115-tel kevesebb, mint az 1988/89. tanévben. Ennek a folyamatnak a következménye, hogy előbb az alsós osztályok létszáma, később pedig már az osztályok száma is csökkent. Az 1989/90. tanévben még 30 volt 1992/93-ban pedig már csak 26.

Minden iskola számára nagy kihívást jelentett a hivatalosan megjelölt beiskolázási körzetek megszüntetése. A Diadal úti iskola az új versenyhelyzetben jól feltalálta magát. Korábbi tekintélyének megszilárdításával, a nevelő-oktató munka minőségének fejlesztésével és a "pedagógiai kínálat" bővítésével elérte azt, hogy ide sok olyan gyereket írassanak be, akik a korábban más iskolákhoz tartozó körzetekben laknak. Többek között ezzel is magyarázható, hogy itt a tanulói létszámok csökkenésének aránya alacsonyabb, mint a kerület más iskoláiban.

A demokratikus viszonyok kiterjesztése és a polgári tudat erősödése a család és az iskola viszonyának alakulásában érzékelhetővé vált. Megszűnt az a korábbi attitűd, amely az iskolát valamiféle hatóságnak tekintette, s ezzel párhuzamosan viszont erősödtek az iskolával, mint sajátos szolgáltató intézménnyel szembeni elvárások. Ezt a beállítódást erősítette egy alapítvány létrehozása is 1991-ben. Az "Alapítvány Rákoscsaba-Újtelepi Dákokért" a szülők igényeinek megfelelően elsősorban az idegen-nyelvoktatás és a testi nevelés minél magasabb szintű megvalósítását szorgalmazza. Az alapítvány emellett új taneszközök beszerzésének és új módszerek, eljárások bevezetésének támogatásával is hozzájárul az iskola pedagógiai szolgáltatásainak bővítéséhez. Az 1994 februárjában megalakult iskolaszéken keresztül a szülők társadalma lényegében hatósági hatáskört is kapott.

A tanerő gyarapodásának folyama ebben az időszakban fordult meg. Az iskola pedagógusainak száma 1990/91. tanévben még 57, az 1994/95. tanévben viszont már csak 51. Az egyéb alkalmazottak száma pedig 19-ről 13-ra csökkent. Ezzel szemben kedvezően alakultak a tantestület kvalifikációs mutatói. Képesítés nélküli nevelőt az iskola már nem foglakoztatott, ellenben sor került speciális képzettségű munkatársak alkalmazására is az alsó tagozaton. Az új iránt fogékony kollégák önképzéssel sajátították el a modern pedagógiai módszereket.

4.3 a tárgyi feltételek alakulása

Az 1990-94 közötti időszakban elsősorban az oktatástechnikai eszközök gyarapodásával vált korszerűbbé a nevelés és oktatás infrastruktúrája. Ebben az időszakban az iskolának sikerült beszereznie három videorekordert és minden szinten egy-egy színes televízió készüléket. A szaktárgyi munkaközösségek videokazettákat kaptak, így ez a hatékony audiovizuális szemléltetés az időszak végére általánossá vált. A belső és külső tájékoztatást modern fénymásoló gép segítette. 1993-tól 6 IBM kompatíbilis személyi számítógép (közülük négy 286-os, kettő pedig 386-os) tette lehetővé a számítástechnika 12 fős csoportokban történő oktatását és az informatika tantárgy kialakítását is.

A technikai eszközök beszerzésében az Alapítvány Rákoscsaba-Újtelepi Dákokért jelentős részt vállalt, amelyhez a különböző adományok mellett alapítványi bálok rendezésével teremtette elő a szükséges összegeket. Az iskola gazdasági vezetése az új finanszírozási rendszerhez igazodva igyekezett a bevételi forrásokat gyarapítani.

Az iskola épülete is komfortosabbá vált. Ebben az időben vezették be a gázt, s megoldották a szennyvíz hálózati elvezetését.

A könyvtár állománya 1990-re 910 egységgel, 1994-re pedig további 906 egységgel gyarapodott. Ezzel az állomány nagysága könyvtári egységekben számolva 10.311-re emelkedett.

Itt említjük meg, hogy a tankönyvellátás piaci alapokra helyezése eleinte ebben az iskolában is zavarokkal járt. A szaktárgyak oktatóinak komoly nehézséget jelentett a tartalmilag megfelelő és árában is elfogadható tankönyvek kiválasztása, s főleg azok beszerzése a tanévek kezdéséig. A pedagógusoknak ettől az időtől kezdve kell figyelembe venniük, hogy a megdrágult tanszereket az elszegényedő családok egyre nehezebben tudják megvásárolni.

4.4 Az intézmény működtetésének mechanizmusa

Az iskola irányításának és működtetésének mechanizmusa az önkormányzati, a közalkalmazotti és a közoktatási törvények előírásaihoz igazodva alakult át.

A korábbi igazgató Bakos Lajos 1992-ben lemondott. Az új igazgatót Olejnik Ilonát, az iskola történetében először, a tantestület véleményét figyelembe véve a kerületi önkormányzat oktatási bizottságának javaslata és az önkormányzati képviselőtestület döntése alapján a polgármester nevezte ki. Más vezetői pozíciók betöltésénél a törvényeknek megfelelően az intézmény autonómiájának elvei érvényesülnek.

A háromtagú Közalkalmazotti Tanács 1993 májusában alakult meg. Itt egy-egy kolléga képviseli az alsós, a felsős és a napközis nevelőket. Az jogszabályoknak megfelelően zajlott le iskolaszék megválasztása 1994 februárjában. Tagjai közül 3 főt a szülői munkaközösségek, 3 főt a tantestületet választott meg és 3 főt a fenntartó önkormányzatot delegált. 1994 tavaszán megkezdődtek az előkészületek a diákönkormányzat megválasztására is. A szaktárgyi munkaközösségek a korábban kialakult gyakorlatnak megfelelően tevékenykednek.

Az iskola működését átfogóan szabályozó dokumentum a szervezeti és működési szabályzat 1993. augusztus 23-án lépett hatályba.

4.5 A PEDAGÓGIAI MUNKA

Az oktatás tartalmának meghatározásában a központi instrukciók híján az iskola pedagógusai körében némi bizonytalanság volt tapasztalható. A régi tantervek már elavultak, s a Nemzeti alaptanterv koncepciójának a kialakításáról országos szinten még javában tartott az egyre hevesebb vita. A szaktárgyak oktatóit csupán néhány irányelv, s a néha meglepően eltérő szemléletű tankönyvek orientálták, ezért többnyire saját belátásuk szerint döntötték el, hogy mit tanítsanak.

A tartalom átmeneti tisztázatlansága a módszertani kultúra fejlesztésére, valamint új szervezeti formák kialakítására ösztönözte a tantestületet. Az 1991/92. tanévtől az első a. osztályokban megkezdték a Zsolnai-féle nyelvi-, irodalmi és kommunikációs képességfejlesztő program alkalmazását. Egy évvel később az első b. osztályokban a Tolnainé-féle heurisztikus programozott olvasás- és írástanítási eljárást is bevezették. Ezek mellett továbbra is működtettek olyan alsó tagozatos osztályokat, ahol a hagyományos hangoztató, elemző olvasás- és írástanítás folyt, ami lehetővé tette a különböző módszerek hatékonyságának gyakorlati összehasonlítását. A korszak végén az olvasás- és írászavarok megelőzésére kis létszámú dislexia-prevenciós és redukciós tanulócsoportokat is létrehoztak.

Az iskola sajátos arculatának kialakításához nagyban hozzájárult 1990-től a testnevelési tagozat (első osztálytól) és az angol tagozat (ötödik osztálytól) megszervezése. Az idegen nyelvek oktatásának a súlya egyébként is megnőtt. A második és harmadik osztályokban nyelvi előkészítő foglalkozásokat vezettek be. A negyedik osztálytól pedig angol és német nyelvek közül választhattak a tanulók. Az 1992/93. tanévtől megkezdődött a lelki egészségtan tárgykör feldolgozása a harmadik osztálytól az ötödik osztályig az osztályfőnöki órák keretében. Az informatika órarend szerinti oktatása az 1993/94. tanévben indult el.

Az iskola tanulói ebben az időszakban is aktívan és eredményesen kapcsolódtak be a tanulmányi versenyekbe. Ekkorra már hagyománnyá vált, hogy a fővárosi szintű versenyeken a kémia és a körzeti védőnő által irányított csecsemőgondozás szakkör tagjai a legjobbak közé tartoznak, de az 1993/94. tanévben az egyik versenyző földrajzból is bizonyította kiemelkedő felkészültségét. Ugyancsak ebben az évben az iskola egyik hetedikes tanulója kémiából országos helyezést ért el. Az iskola tanulói a TIT országos matematika pontversenyén az a 20., a 88., a 90. és a 95. helyezést szerezték meg.

Mivel az úttörő foglakozások megszűntek a tanórákon kívüli nevelést más alapokra kellett helyezni. Ennek ellenére szervezettsége alig csökkent, a minősége pedig újabb elemekkel gazdagodott.

A XVII. kerület iskoláit bemutató Első csengetés c. kiadványban a Diadal úti iskola vezetése a következőképpen fogalmazza meg az erre vonatkozó koncepcióját: "Kiemelt feladatnak tekintjük az egész napos foglalkoztatás lehetőségeinek a megteremtését, mivel a szülők és tanulók jelentős része igényli a délutáni tanulást segítő szabadidős foglalkozásokat is. Ezért alsó tagozaton 3 iskolaotthonos és 6 napközis csoport működik. Nevelőink számtalan iskolai és iskolán kívüli foglalkozást szerveznek (pl. úszásoktatást 2-3-4. évf., színházi és bábszínházi előadások, kirándulás, kézműves és sport szakkörök az alsó tagozaton, rajz matematika, színjátszó, kémia, csecsemőgondozó szakkörök a felső tagozaton). Ingyenes felzárkóztató foglalkozásokat tartunk szinte valamennyi tantárgyból a lemaradók számára. Iskolánkban szolfézs-előképzőt, zongora- és hegedűoktatást is tartanak a zeneiskola pedagógusai."

A statisztikai adatok szerint a szakkörök, klubok száma az 1993/94. tanévben 19, tagjaik száma 306 volt. Ha ezt a tanulók összlétszámához viszonyítjuk 46 %-os aránnyal számolhatunk. Az énekkar 1990-ben arany minősítést kapott. Az 1991/92. tanév egyik emlékezetes eseménye az Iskolagaléria kialakítása. Ez az egykori tanulók képzőművészeti alkotásainak kiállítására biztosít lehetőséget.

A kor gazdasági szemléletét és az intézmény gazdálkodási gondjait egyaránt tükrözi, hogy a külső szakember bevonásával megtartott számítástechnikai szakkörön a 7-8. osztályos tanulók havi 500 Ft hozzájárulással vehetnek részt. A középiskolai előkészítő foglalkozások azonban sok más iskolától eltérően itt még ingyenesek.

A tanórákon kívüli nevelésben az előző évekhez hasonló, vagy még azt is felülmúló aktivitással vesz részt az iskola könyvtára. Az országos gyermekkönyvhéten és az ünnepi könyvhéten rendezi meg a Könyvről könyvért vetélkedőket, gyermeknapokon a vidám vetélkedőt, évközben a Könyvjelző olvastatási versenyt, az alsós napközisek részére a Keresd a könyvtárban! vetélkedőket, a felsős napközisek részére a Hazánk szíve Budapest vetélkedőket s a nyolcadikosok számára a nyelvhelyességi vetélkedőket. Olvasói

jól szerepelnek a kerületi vetélkedőkön is. (A Jókai könyvtárismereti versenyen például a harmadikok.) Eljutnak a diákok országos rejtvényfejtő versenyére is.

A testnevelési tagozat bevezetésével az iskola korábban is mozgalmas sportélete még élénkebb lett. A csapatok a kerületi versenyeken minden évben eredményesen vettek részt. A Diák Sportkör keretén belül a gyermektorna, a kispályás foci, a nagy pályás foci és a kézilabda díjmentes, az újonnan beinduló teniszoktatásért viszont fizetni kell.

A középiskolákban való továbbtanulás iránti érdeklődés tovább növekedett. Ekkor már számolni kellett azzal is, hogy korábban is van lehetőség a középiskolai tanulmányok elkezdésére. Az 1993/94. tanévben például a negyedik évfolyamról 9 tanuló nyolcosztályos gimnáziumba, a hatodik évfolyamról pedig 8 tanuló hatosztályos gimnáziumba lépett át. A nyolcadik osztály után 105 tanuló közül 18 fő (18 %) gimnáziumban, 56 fő (54 %) szakközépiskolában, 27 fő (26 %) szakmunkásképző iskolában, 2 fő (2 %) szakiskolában tanult tovább.

5. EGY ÚJ SZAKASZ KEZDETE. 1994-1996

Az 1994/95. és az 1995/96. tanévek bemutatásánál nehéz helyzetbe kerül a történetíró, hisz a tárgyilagos elemzéshez szükséges időtávlat híján nehéz megállapítani, hogy melyek azok az események, amelyek a tartós folyamatokat határozzák meg, s hogy milyen adatokkal szemléltethetők ezek a folyamatok. Ezért itt elsősorban csak a tények bemutatására szorítkozunk, a közöttük lévő összefüggések feltárását mellőzzük.

5.1 TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI VISZONYOK TÜKRÖDŐDÉSE AZ ISKOLA ÉLETÉBEN

Az 1994. évi választások után megalakult kormány a költségvetési egyensúly helyreállítását tűzte ki alapvető gazdasági célul. Az ebből következő megszorító intézkedések többek között a közoktatás támogatásának radikális csökkentésére is kiterjedtek. A magyar történelemben először kezdődött meg az iskolák tömeges felszámolására. (Kerületünkben ez egy iskolát érintett.). A munkanélküliség veszélyével a pedagógusok is megismerkedtek. 1995 tavaszán lezajlott a magyar történelem legnagyobb pedagógus tüntetésére. Az iskola tantestülete megalakulása az 1995/96. tanévben először vett részt országos pedagógus sztrájkban.

A kormány érvénytelenítette a pár hónapja kiadott Nemzeti alaptantervet, s megkezdte egy újabb változat összeállítását. Az 1993-ban megalkotott közoktatási törvényt a parlament előbb 1994/95 tanév végén módosította, amelynek következtében a Tankerületi Oktatási Központok megszűntek, majd egy év múlva több mint száz szakaszból álló módosítást szavazott meg. Az 1995/96. tanévben az újabb Nemzeti Alaptanterv elkészült. Ennek alapján a Diadal úti iskolában is elkezdődtek az előkészületek a helyi tanterv megszerkesztésére.

5.2 A SZEMÉLYI ADOTTSÁGOK ALAKULÁSA

A születések számának csökkenésének következtében az iskolai tanulóinak a száma is tovább csökkent. Az 1994/95. tanévben 659-re, az 1995/96 tanévben pedig az eddigi legkisebb létszámra 650-re. (Emlékeztetőül közöljük, hogy az iskolának az alapításkor 668, az 1986/87. tanévben 828 tanulója volt!) Elsősorban a családok anyagi helyzetének romlásával magyarázható, hogy a napközisek száma erősen csökkent. Viszonylag magas a statisztikai kimutatások szerint veszélyeztetett tanulók száma is, ami 1995/96-ban 40 fő (6,2 %), de ez kedvezőbb az 1992/93. tanévi 9,3 %-os aránynál. A tanulócsoportok számát (26) sikerült megtartani.

Az intézmény és a gyermekeiket iskoláztató családok viszonyában erősödnek az 1990-94 között kialakuló tendenciák. A pedagógiai munka tervezésénél a szülők igényei egyre inkább meghatározóvá válnak, főleg az alsó tagozaton az újfajta eljárások alkalmazásában, de a nyelvoktatás, a napközis foglalkozások és a tanórákon kívüli nevelés más területein is. Sajátos pedagógiai szemléletváltozást tükröz, hogy a pedagógusok és a szülők már természetesnek tartják az "iskola szolgáltatásai" kifejezés használatát. Növekszik az iskola tevékenységének a nyilvánossága is. Ez elsősorban a tanulói utánpótlásért folyó iskolák közötti verseny egyik következménye. Tudatossá és szervezetté fejlődik a korábban csak szakirodalomból és külföldi példákból ismert intézményi rekrutáció. A Diadal úti iskola az 1994/95. tanévben a kerület többi iskolájával közösen, a következő tanévben pedig már önállóan jelentet meg beiskolázási segítő kiadványokat.

A tanerő létszáma 1996-ban 54-re emelkedett, az egyéb alkalmazottaké pedig 19-re.

5.3 A TÁRGYI FELTÉTELEK ALAKULÁSA

Ebben a két tanévben jelentős beruházások nem történtek. Új létesítményként az 1996-ban felállított Iskolapódiumot említhetjük meg, amely alapítványok és szponzorok támogatásával épült.

Az intézmény az 1995/96. tanévben vált önállóan gazdálkodó költségvetési szervvé. Az állami és önkormányzati támogatás viszont a nevelés és oktatás előző években kialakított infrastruktúrájának szinten tartásához sem volt elég. Az iskola egyre több térítés ellenében igénybe vehető szolgáltatásra kényszerült. A számítógépes programok és lemezek, valamint a videó kazetták beszerezéséhez hozzájárult az Alapítvány Rákoscsaba-Újtelepi Diákokért, amelynek tőkéje az alapítványi bálok bevételéből és az adományokból 1996-ban 900.000 Ft. fölé emelkedett.

A könyvtár 1995-ben 208 kötettel gyarapodott, így állománya könyvtári egységekben számolva 1995-ben elérte az eddigi legmagasabb darabszámot, amely 10.519. Ez 1996-ban elsősorban a selejtezések miatt 10.483-re csökkent, annak ellenére, hogy 235 új kötetet ebben az évben is sikerült beszerezni.

5.4 AZ INTÉZMÉNY MŰKÖDTETÉSÉNEK MECHANIZMUSA

Az iskola igazgatója ebben a két tanévben is Olejnik Ilona. Vezetésével az új működési elvek és eljárások kialakítása, amely 1990-94 között kezdődött el ekkorra lényegében befejeződik. A Szervezeti és működési szabályzat hatályba lép. A munkaviszonyt és a munkajogi hatásköröket szabályozó kollektív szerződés 1995-ben elkészül. Még abban az évben megalakul a diákönkormányzat. A gyerekek véleményét egy koordináló tanár közvetíti a tantestület felé. A tantestület, az iskolaszék és a diákönkormányzat összeállítják az iskola új házirendjét is.

5.5 A PEDAGÓGIAI MUNKA

Az iskola ebben az időszakban tért át az egy műszakos tanításra. A tanulói létszám csökkenésének egyetlen pozitív következményeként az osztályok létszáma is csökkent, s ez lehetővé tette az oktatás minőségének fejlesztését. (A 2. évfolyamon például 12 fős osztály is működött.) Csoportbontásra az idegen nyelvek, a technika, és a testnevelés oktatása valamint a differenciált képességfejlesztés területén volt lehetőség.

Mivel az oktatás új tartalmát behatároló Nemzeti alaptantervet csak 1996 tavaszán adták ki, a fejlesztési törekvések továbbra is elsősorban a metodika területére irányultak. Az alsó tagozaton a hagyományos eljárások mellett ebben az időszakban a "pálcikás" módszer, és a Tolnai-féle módszer szerint tanítják az írást és olvasást, s elkezdik a Meixner-féle módszer alkalmazásának előkészítését. Folytatják a Zsolnai-féle nyelvi-, kommunikációs és irodalmi képességfejlesztő program szerinti oktatást is. Ehhez kapcsolódva honosodik meg a felső tagozaton a drámapedagógiai módszer, amely a személyiségfejlesztő, önismereti játékokon keresztül a kreativitás kibontakoztatását és a színházi kultúra megszerettetését tűzi ki célul. Mindezeken túl a tartalmi a fejlesztés terén is történtek lépések. A NAT tervezetét az iskola több pedagógusa tanulmányozta, s ahhoz igazodva igyekezett a tantárgyát új elemekkel gazdagítani. Példaként a kémia oktatását emeljük ki, ahol a környezetvédelmi szempontok beépítésével a tanulók egy norvég program alapján mérik a települési környezetben az eső savasságának a mértékét, s a zuzmók vizsgálatával a kéndioxid-szennyezettség fokát. A kétéves múltra visszatekintő informatikai oktatás tartalma újabb alkalmazási programok megismertetésével bővül. Megszilárdul a sporttagozat speciális tananyaga, eszerint alsó tagozaton a hajlékonyság és az ügyesség fejlesztése a fő szempont, a felsőben pedig az atlétikára, a sportjátékokra és a tornagyakorlatokra helyeződik a súly. Az énekkar az órarendbe épített órákon készül a fellépésekre. Elismerésre méltó pedagógiai kezdeményezés ebben az időszakban a tanulás tanításának bevezetése. Az úgynevezett Megismerőképességeket Fejlesztő Stúdió 8 hónapon keresztül heti 3 órában segíti a tanuláshoz szükséges módszerek elsajátítását.

Az iskola történetében először az 1994/95. tanévben megkezdődött a fakultatív hitoktatás.

A tanulmányi versenyeken az iskola tanulói a korábbi évek sikereit is meghaladó eredményeket értek el. Az 1994/95. tanévben például matematika és fizika tantárgyakból a kerületi versenyen első és harmadik helyezést, a csecsemőgondozó versenyen budapesti szinten első, országos szinten második helyezést, kémiai és a nyelvi versenyen szintén országos helyezést értek el. Az 1995/96. tanévben a március 1-ig lezajlott versenyeken angol nyelvből kerületi szinten az 5. helyet, fizikából kerületi szinten az 1. és 2. helyet, a csapat az 1. helyet, anyanyelvből kerületi szinten a 2. és 3. helyet, biológiából kerületi szinten a 2. helyet, kémiából a hetedik és nyolcadik osztályos kategóriákban is az 1-3. helyeket, a csapatok pedig az 1. helyeket vívták ki. Az történelem szakos tanárok által felkészített tanulók kiemelkedően szerepeltek a kerületi iskolái számára a millecentenárium alkalmából szervezett történelmi akadályversenyeken és vetélkedőkön, ahol az 1. helyet szerezték meg. Itt említjük meg, hogy a József Attila vers- és prózamondó versenyen budapesti 1. fordulóján szintén az iskola tanulója került az első helyre. A különböző 1996. évi versenyek eredményeinek összesítése alapján a kerületben a Diadal úti iskola 21 ponttal a második volt.

Ebben az időszakban forrott ki a napközi otthon, mint sajátos diákjóléti és pedagógiai szolgáltatás, amit egyrészt napi háromszori étkezéssel, másrészt ebéddel és délutáni foglalkozással, harmadrészt csak a délutáni foglalkozás pedagógiai szolgáltatásával negyedrészt csak ebéddel. A kis létszámú osztályoknál és a Tolnai-módszer szerint tanuló osztályoknál bevezetik az "iskolaotthon" szisztémát a reggel 6 órától este 6-ig terjedő időkeretben. Az egyéb szolgáltatások közé sorolhatók a korrepetálások, a középiskolai előkészítő foglalkozások, s különböző sporttanfolyamok.

A statisztikai kimutatások szerint a szakkörök és klubok száma az 1994/95. tanévben visszaesik 11-re, a résztvevők száma pedig 111-re, de ismét emelkedik az 1995/96. tanévben 15-re, illetve 270-re. Ez nyilvánvalóan nem a reális helyzetet tükrözi, hanem a besorolás nehézségeit, ugyanis több tanórán kívüli szervezeti formáról nehéz eldönteni, hogy ebbe a kategóriába tartozik-e.

Mind a két tanévben a könyvtár is megrendezi a már hagyományosnak tekinthető versenyeit, vetélkedőit. A kor hangulatához igazodva az Iskolarádió programja hirdetésekkel bővül ki. A művészeti neveléshez új lehetőségeket biztosít a millecentenárium tiszteletére épített, s az 1996. évi Magyar kultúra napján felavatott színpad, az Iskolapódium. Az Iskolagaléria a kiállított művek számának növekedésével bizonyítja életképességét.

Az iskola sportélete új elemekkel bővül. Kedves színfoltja a művészi torna bevezetése az alsó tagozatosoknak. A Diák Sportkör a megnövekedett igényeket már csak úgy tudja kielégíteni, hogy a szükséges sportszerek előteremtéséhez havi 100 Ft. tagdíjat szed. A térítéses szolgáltatások között az érdeklődők a teniszoktatást, a korcsolyatanítást és az úszásoktatást is igénybe vehetik. A sportcsapatok továbbra is kiválóan szerepelnek a kerületi versenyeken. Az 1995/96. tanévi asztalitenisz bajnokságon az 1. a 3. és a 4. helyet az iskola tanulói szerzik meg.

Az 1994/95. tanévben a negyedik évfolyamról nyolcosztályos gimnáziumba 3 tanulót, a hatodik évfolyamról hatosztályos gimnáziumba 4 tanulót vettek fel. A nyolcadik osztály elvégzése után gimnáziumban 25 fő, szakközépiskolában 37 fő, szakmunkásképző iskolában 9 fő, szakiskolában 11 fő tanult tovább. Az iskola 1996-ban szerkesztett beiskolázási kiadványában erről a következő olvasható: "Munkánk mércéje lehet, hogy nyolcadik osztályos végzett diákjaink 91 %-át első, illetve második helyen

veszik fel középiskolákba." Ezután a középiskolák felsorolása következik, amelyek között olyan patinás intézmények is szerepelnek, mint például a Budapesti Evangélikus Gimnázium, a Corvin Mátyás Gimnázium és Műszaki Középiskola, a Török Ignác Két tannyelvű Gimnázium, a Trefort Ágoston Kétnyelvű Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium és a Szent István Gimnázium. Arról nincsenek pontos kimutatásaink, hogy hányan tanulnak tovább egyetemeken és főiskolákon, de ha a tantestület tagjait erről kérdezzük a nevek sokaságát sorolják fel. Az egykori tanulók között akadnak olyanok is, akik már családot alapítottak általában szívesen emlékeznek vissza az alma materra, s régi tanítóikra, tanáraikra, akiknek oly sok bosszúságot, de még több örömet, s néha a pedagógus pályán elkerülhetetlen megaláztatásokat is okoztak.

*

A Diadal úti iskola tizennyolcéves fennállása óta sikereket és kudarcokat is átélve, de tisztességesen látta el nemes feladatát, az új nemzedék szakszerű és lelkiismeretes felkészítését a jövő Magyarországa számára. Eddigi története azt bizonyítja, hogy itt a főváros peremén hűséges végvárként mindig fáradhatatlanul és kitartóan küzdött a nemzeti kultúra szolgálatában. A krónika írója szívből kívánja, hogy ezután is így legyen.