|
A Szent Jobb története Szent István király halála
után trónviszályos, zűrzavaros idők következtek. Ekkor a fehérvári káptalan,
féltve a bebalzsamozott és mumifikálódott holttestet a
megszentségtelenítéstől, kiemelte a bazilika közepén álló márványszarkofágból
– ahová 1038. augusztus 15-én temették el István királyt – és a bazilika
alatt lévő sírkamrában rejtette el. Ekkor történt, hogy az épségben megmaradt
jobb kezet leválasztották, mivel csodás erőt tulajdonítottak neki, és a bazilika kincstárába vitték. A kincstár őre Merkur volt, aki később eltulajdonította a szent ereklyét
és bihari birtokán rejtette el.
Mikor Szent László hírt hallott az ereklyéről,
felkereste Merkurt a birtokán. Megbocsátott a
„tolvajnak” és a Szent Jobb megtalálásának helyén, első királyunk tiszteletére,
a szent ereklye méltó elhelyezésére, Szent Jobbi
apátságot alapított. (Az apátság, s a körülötte kialakult mezőváros
neve Szentjobb, a mai Románia területén
található, román neve: Siniob).
Így vette kezdetét a Szent Jobb nyilvános tisztelete
és ünnepe. A szentjobbi apátságban őrzött
ereklyéhez évszázadokon át zarándokoltak a hívek. A XV. században kezdődött a
Szent Jobb vándorútja, mikor is először Székesfehérvárra
vitték, majd a török uralom alatt Boszniába,
később (1590 körül) Raguzába, a mai Dubrovnikba
került, az ottani domonkos szerzetesekhez.
Mikor Mária Terézia
tudomást szerzett az ereklye hollétéről, mindent elkövetett annak
visszaszerzése érdekében. Hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után a raguzaiak kiadták, így 1771 április
16-án már Bécsben csodálhatták a hívek, majd
nagy pompával Budára szállították. Itt a Szent Jobbot az Angolkisasszonyok
gondjaira bízta Mária Terézia, ezzel együtt elrendelte Szent István napjának,
augusztus 20-ának megünneplését.
Az 1800-as évek elején II.
József rendeletére a keresztesek férfirendje őrizte, majd a rend megszűnése
után, 1865-től az esztergomi főegyházmegye
feladata volt a Szent Jobb biztonságos őrzése. Az 1900-as évek elején a budavári palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig
volt látható. A Szent Jobb történetének megbecsülésekben bővelkedõ idôszaka a
két világháború közti évekre tehető. Ennek is kiemelkedő eseménye volt az
1938-as esztendô. Még 1937 októberében a Magyar
Katolikus Püspöki Kar elfogadta a „kettős szentév” programját, amely a 34.
eucharisztikus világkongresszus és a Szent István jubileumi év
előkészítésének tervét tartalmazza. Amikor meghirdették első apostoli
királyunk halála 900. évfordulójának megünneplését – a Szent István jubileumi
évet – elhatározták, hogy a kereszténység ezen kimagasló ünnepén méltóképpen
fognak megemlékezni Szent István királyunkról, és ez alkalomból a Szent
Jobbot körülhordozzák az országban.
Az ünnepségsorozat nyitó rendezvényét május 30-án, közvetlenül az
eucharisztikus világkongresszus bezárását követően rendezték.
 
A II. világháború
alatt a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel együtt elhurcolták, és egy salzburgi barlang mélyén rejtették el. Itt talált rá
az amerikai hadsereg, s megőrzésre a salzburgi érseknek adták át. Az Amerikai
Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus
20-i körmenetre.
Az ünnepség végén a Szent Jobbot visszavitték az Angolkisasszonyok
zárdájába, és ott ôrizték 1950-ig, a rend
feloszlatásáig.
Ezután a Szent István Bazilika plébániájának
páncélszekrényében rejtették el, mert ezekben az években már nem volt szabad
nyilvános körmentben tisztelni Szent István jobbját.
Így volt ez 1987. augusztus
20-ig, amikor a Szent István Bazilikában Dr. Paskai László bíboros,
esztergomi érsek fölszentelte a Szent Jobb kápolnát, melynek létrejöttét
néhai Lékai László bíboros kezdeményezte. Itt
helyezték el nagy királyunk ereklyéjét, mely azóta
is látogatható. Szent István király halálának 950. évfordulóján, 1988-ban
ismét sor kerülhetett a Szent Jobb országjárására. Az érseki és a püspöki
székvárosokban, valamint Pannonhalmán tízezrek fogadták a Nemzeti Ereklyét
megilletődve és áhítattal.
1989-től ismét évről évre elindul Szent István napján a könyörgő körmenet.
|